Az erkélyen feküdtem egy napágyban, ellazulva, Marina And The Diamonds - Primadonna c. dalát hallgatva. Éreztem, ahogy a nap sugarai égetik a bőröm, közben pedig hallottam London nyüzsgő utcáinak zaját. Habár nem látom, mindig elképzelem ahogy kora reggel öltönyös úriemberek és kosztumös nők sietnek munkahelyükre, kialvatlan diákok ballagnak hátizsákkal a hátukon iskoláikba, néha még a madarak csicsergését is hallani. Kellemes érzés ilyenkor kicsit kikapcsolni, elfelejteni a mai bonyolult világ gondjait.
- Lányom, most hívott Miss Lee, hogy neki most lenne jó a zongora óra. Én meg mivel egész nap nincs semmi dolgod, belementem. Szóval jó lenne, ha felöltöznél, a ruha az ágyadon van, utána pedig elviszlek! - utasított anya, utána pedig egy hangos ajtó csapódás jelezte, hogy kiment. Felálltam és figyeltem, hogy ne üssek le semmit, elbukdácsoltam az ágyamig. Elkezdtem tapogatni azt, amíg meg nem éreztem a puha textil anyagát.
- Lányom, most hívott Miss Lee, hogy neki most lenne jó a zongora óra. Én meg mivel egész nap nincs semmi dolgod, belementem. Szóval jó lenne, ha felöltöznél, a ruha az ágyadon van, utána pedig elviszlek! - utasított anya, utána pedig egy hangos ajtó csapódás jelezte, hogy kiment. Felálltam és figyeltem, hogy ne üssek le semmit, elbukdácsoltam az ágyamig. Elkezdtem tapogatni azt, amíg meg nem éreztem a puha textil anyagát.
*********
Anya óra után elhozott a Scott's-ba, azonban miután bekísért, ott is hagyott.
"Mit kezdjek így magammal?" - morogtam halkan, aztán beugrott, hogy Mark tud segíteni rajtam.
- Mark! Mark Grifith! - kezdtem el kiabálni, mit sem törődve, hogy mennyi ember nézhet most idiótának. Ahogy kicsit lejjebb csúszott a fekete Ray Ban napszemüvegem az orromon, kezemmel rögtön készültem feljebb tolni, de valaki magához ragadott, és szorosan megölelt. Nevetéséről és illatáról egyből felismertem a mindig vidám, imádnivaló barátomat. Akarom mondani legjobb haveromat.
- Mit keresel itt, Chris? - kérdezte, miközben kéz a kézben vezetett el az egyik asztalig, ahol helyen foglaltunk. Onnan tudom, hogy ő is leült, hogy lábait az enyémbe kulcsolta, meg sem bírtam mozdítani végtagjaimat. Még mielőtt bármit félreértenétek, Mark meleg, ezt már az első találkozásunkkor nyíltan kimondta. Még a baleset előtt ismerkedtünk meg, évfolyamtársak voltunk. Sokan cikizték a mássága miatt, őt mégsem érdekelték a beszólások. Ezt szerettem meg benne. Mindig olyan bátor volt, mint amilyen én csak álmaiban lehetnék. Bár két hónapja nem is találkoztunk, mivel elutazott a szüleivel, utána meg egyszerűen nem úgy jöttek össze a dolgok.
- Zongoraóráról jövök. Anyám meg lelépett, szóval most itt vagyok - szám mosolyra húzódott, az asztal terítőjét kezdtem el piszkálni. - Te hogy vagy? - szólaltam meg kis szünet után, kissé halkan.
- Hát.. Élek - sóhajtott fel. Még mindig nem dolgozta fel a bátyja, Chuck halálát. Nem csodálom, a srác még csak húsz éves volt, elütötte egy busz. Senki nem érdemli meg, hogy ilyen hamar meghaljon,ilyen körülmények között.
- Grifith, nem a csevegésért kapod a fizetést! - erős, mogorva hangon szólították az említettet. Valószínűleg a főnöke, vagy egy kollégája volt az. Mark felsóhajtott, majd felállt.
- Kérsz valamit inni? - érdeklődött, még mielőtt visszament volna a pult mögé. Vigyorogva megráztam a fejem, ő pedig egy cuppanós puszi után elsétált.
- Hát.. Élek - sóhajtott fel. Még mindig nem dolgozta fel a bátyja, Chuck halálát. Nem csodálom, a srác még csak húsz éves volt, elütötte egy busz. Senki nem érdemli meg, hogy ilyen hamar meghaljon,ilyen körülmények között.
- Grifith, nem a csevegésért kapod a fizetést! - erős, mogorva hangon szólították az említettet. Valószínűleg a főnöke, vagy egy kollégája volt az. Mark felsóhajtott, majd felállt.
- Kérsz valamit inni? - érdeklődött, még mielőtt visszament volna a pult mögé. Vigyorogva megráztam a fejem, ő pedig egy cuppanós puszi után elsétált.
